Cikkek
A kellék, ami túlélte a forgatást, de a gyűjtők áldozata lett: az Orca II hihetetlen története
Steven Spielberg 1975-ös klasszikusában, a Cápa című filmben egy hatalmas fehér cápa terrorizálja a békés tengerparti várost, a végső, gigantikus összecsapásban pedig a vadászok hajója a pusztulás szélére kerül. Azt viszont már csak a legelborultabb filmes szakik tudják, hogy a film egyik legfontosabb kellékének, az Orca II-nek a története nem ért véget a forgatás utolsó csapójával. Csakhogy a stábnak ezúttal nem egy vérszomjas fenevaddal, hanem a saját, megállíthatatlan rajongóival kellett megküzdenie.
Miért kellett egy második hajó a stábnak?
A legendás mozifilm forgatásán a készítők egy valódi, működő hajót használtak, amely a történetben Quint, a mogorva cápavadász vízi járműveként szerepelt. A film drámai és látványos fináléjában azonban a hajónak menthetetlenül meg kellett sérülnie, és el kellett süllyednie a hullámok között.
Mivel egy igazi, működő hajót nem lehetett minden egyes rosszul sikerült felvétel kedvéért újra és újra a víz alá küldeni, a stáb megépítette az Orca II-t. Ez a jármű valójában az eredeti hajó külső megjelenését tökéletesen utánzó, ám önálló motorral már nem rendelkező másolat volt.
A filmesek trükkös belső megoldásokkal és vízzel tölthető tartályokkal irányították, mikor merüljön el a gép, így többször is felvehették a pusztulás jeleneteit anélkül, hogy a valódi, drága vízi járművet tönkretették volna.
Amikor a rajongók jelzik a legnagyobb veszélyt
A film bemutatása után világszerte elsöprő siker lett, ez a hírnév azonban megpecsételte a kellék sorsát. Az Orca II-t a stáb nem őrizte meg múzeumi körülmények között: egy magánterületre került a híres Martha’s Vineyard szigetén, ahol elhagyatottan, egyszerű díszletként ácsorgott.
Ahogy a Cápa kultusza évről évre nőtt, a rajongók hamar felismerték a hajóban a film ikonikus járművét, és zarándoklatba kezdtek a helyszínre. Néhányan azonban nem érték be azzal, hogy bámulják vagy lefotózzák a roncsot. Emlékbe akartak belőle egy darabot.
A rajongók elkezdték leszerelni a deszkákat, lecsavarni a fém alkatrészeket, és hazavinni a hajó darabjait. A tulajdonosok hiába próbálták elkergetni a betolakodókat, a relikviavadászat olyan agresszív mértékűvé vált, hogy az Orca II lassan, de biztosan darabjaira hullott.
A kegyelemdöfés: amikor felvágták a testet
A hajó maradványainak védelme idővel teljesen reménytelené vált. 2005-ben a tulajdonosok megelégelték a folyamatos fosztogatást, és radikális lépésre szánták el magukat: felvágták a megmaradt üvegszálas hajótestet.
A maradványokat később apró darabokban értékesítették, így a rajongók legalább legális úton, emléktárgyként juthattak hozzá egy-egy darabkájához a filmtörténelemből. A történet legszebb (és egyben legszomorúbb) iróniája, hogy egy olyan filmes kellék, amelyet eredetileg úgy terveztek, hogy a kamera előtt pusztuljon el, végül a való életben is teljesen eltűnt – de nem egy cápatámadás, hanem a túl buzgalmas rajongás miatt.
Az Orca II így a popkultúra mementója lett, amely tökéletesen megmutatja: a rajongás olykor pontosan azt a legendát képes lemészárolni, amit a legjobban imád.
