Cikkek
A kutya, aki lepisilte a halált: így mentette meg a várost egy bátor német dog a háborúban!
A második világháború hősei között a bátor katonák, vakmerő pilóták és csendes ellenállók mellett az állatok is kivették a részüket a harcokból. Hírhedt postagalambok, aknakereső kutyák és hűséges négylábú társaik mentették meg emberek ezreinek életét. Van azonban a történelemnek egy olyan négylábú hőse, akinek a hőstette még ebben a mezőnyben is egészen egyedi, sőt, kissé abszurd kategóriát képvisel. Ő volt Juliana, a német dog, aki a beszámolók szerint egy égő gyújtóbombát oltott el azzal, hogy egyszerűen ráürítette a hólyagját.
Egy kutya a hírhedt brit Blitz idején
1941 tavaszán Nagy-Britannia még a német légitámadások, a hírhedt Blitz legsötétebb napjaival küzdött. A válogatás nélküli bombázások során éjszakánként gyújtóbombák ezrei hullottak a sűrűn lakott városokra. Ezeknek a borzalmas szerkezeteknek az volt a kizárólagos céljuk, hogy hatalmas, pusztító tüzeket idézzenek elő, amelyek elemésztik az épületeket és megtörik a lakosság akaratát.
A legenda szerint egy ilyen pokoli gyújtóbomba egy éjszaka belezuhant Juliana otthonának a tetején is. A német dog azonban nem esett pánikba: a beszámolók alapján odasétált a még veszedelmesen izgó szerkezethez, és határozott mozdulattal rávizelt, ezzel egy szempillantás alatt eloltva a lángokat, mielőtt a tűz elérhette volna a gerendákat.
A bátor (vagy legalábbis rendkívül jó időzítésű) cselekményért cserébe a kutyát 1941 áprilisában hivatalosan is kitüntették a rangos brit Blue Cross Medal elismeréssel, amely a háborús helyzetekben tanúsított rendkívüli bátor szolgálatot jutalmazta.
A második érem: amikor a prémium sors folytatódott
Juliana hőstörténete ráadásul nem ért véget egyetlen akcióval. 1944 novemberében ugyanis a családja ismét jelzett a hatóságoknak, és a kutyát másodszor is megjutalmazták. Ezúttal azért kapta a kitüntetést, mert a hűséges dog éberségével és hangos ugatásával időben figyelmeztette a gazdáit az üzletükben kitörő veszélyes tűzre.
Ezzel a bravúrral pedig egyedülálló rekordot állított fel: a Blue Cross Medal hivatalos nyilvántartása szerint ő az egyetlen olyan állat a történelemben, amely két alkalommal is megkapta ezt a rangos kitüntetést.
A humoros anekdota mögötti valóság
Bár a bomba eloltásának története kétségkívül mosolyt csal az ember arcára, a részleteket azért érdemes a helyén kezelni. A korabeli sajtó és a szájról szájra terjedő anekdoták nem minden pontban egységesek, és a pontos fizikai körülményeket ma már nehéz lenne szigorú tudományos módszerekkel ellenőrizni.
A történet ereje azonban nem is a puszta biológiai tényeken múlik. A háborús emlékezetben azok a pillanatok ragaszkodnak meg a leginkább a köztudatban, amelyek kizökkentenek a borzalmak szürkeségéből. Juliana nem kapott különleges katonai kiképzést a bombák hatástalanítására, és nem volt egy titkos ügynök hűséges társa sem. Egyszerűen csak egy olyan helyzetbe csöppent, ahol a természetes viselkedése – néha a legszerencsésebb időzítéssel – váratlanul megmentette az otthonát.
A háború idején az emberek mellett az állatok is óriási veszélybe kerültek, mégis számtalan módon járultak hozzá a túlélésünkhöz. Juliana bizarr sztorija pedig tökéletes emlékeztető arra, hogy a történelem legnehezebb óráiban a megmenekülésünkhöz olykor nemcsak a fegyverekre, hanem néha egy adag hihetetlen tiszta szerencsére és egy nagyon bátor kutyára is szükség volt.
