Cikkek
Így szórakoztak a srácok 500 éve: meglettek a középkor legdurvább elveszett játékai
Ha a középkori gyerekkorra gondolunk, óhatatlanul egy olyan komor, rideg világ ugrik be, ahol a kicsiknek a nap huszonnégy órájában csak a kemény fizikai munka, a fáslihordás és a túlélés jutott. A nehéz körülmények persze valóban meghatározták a mindennapokat, de a régészeti leletek most egy teljesen másik, meglepően emberi arcot mutatnak meg. Kiderült ugyanis, hogy a gyerekek akkor is imádtak játszani, amikor még messze hírből sem létezett sem okostelefon, sem műanyag építőkocka.
Apró tárgyak, hatalmas történetek a föld alól
A középkori szórakozásról szerencsére nemcsak porosodó, latin nyelvű krónikákból tudunk, hanem a földből előkerülő fizikai bizonyítékokból is. Az ásatásokon dolgozó régészek időről időre olyan apró, különleges tárgyakra bukkannak, amelyek azonnal beindítják a fantáziánkat.
A leletek között gyanútlanul megbújnak kis méretű figurák, agyagból gyúrt golyók, apró játékkockák és olyan eszközök is, amelyek a mai társasjátékok vagy ügyességi vetélkedők őseinek számítottak.
Persze a szakembereknek óvatosnak kell lenniük: nem minden apró tárgyról lehet azonnal kijelenteni, hogy azt egy gyerek dobta el játszás közben. Egy kisméretű szobrocska lehetett akár egy házi oltár dísze vagy vallási jelkép is. A régészek ezért mindig együtt vizsgálják a tárgy anyagát, formáját és azt a környezetet, ahol rábukkantak.
Ahol a játék nem a pénzről szólt
A középkori gyerekeknek persze nem kellett különleges, méregdrága kézműves boltba menniük, hogy jól szórakozzanak. A szórakozás sokszor a legegyszerűbb, kéznél lévő dolgokból állt: néhány sima kavics, egy jól elhajtható bot, egy rongyból csomózott labda vagy egy fadarabból faragott figura tökéletesen megfelelt a célnak.
Az otthon maradt alapanyagok – a fa, a textíliák, az állati csontok és az agyag – mind fantasztikus játékszerekké alakulhattak a kreatív gyermeki kezek között.
A gazdagok játéka: A tehetősebb nemesi családok gyerekei persze szebben kidolgozott, részletesebb figurákat és ólomkatonákat is kaphattak.
A szegények leleménye: A parasztgyerekek ezzel szemben maguk készítették el a saját eszközeiket, vagy a felnőttek munkáját utánozó miniatűr szerszámokkal játszottak.
Miért fontosak ezek a kopott kis leletek ma?
Egy évszázadok óta a földben pihenő, törött játékkacatka elsőre talán jelentéktelennek tűnhet a ragyogó kincsek mellett. Mégis, ha közelebbről megnézzük, olyan mély emberi történeteket árul el, amelyeket egyetlen száraz csataírat sem ír meg.
A középkori gyerekek világa fényévekre esett a miénktől, de a játék öröme, a fantázia és a nevetés náluk is pontosan ugyanúgy létezett. A régészet legszebb pillanatai pedig épp erről szólnak: ráébredni arra, hogy a történelem nem csupán királyokról, háborúkról és hatalmas várakról szól, hanem a homokozóban – vagy inkább a sárban – játszó kisemberekről is.
