Cikkek
A viktoriánus Anglia legkegyetlenebb bosszúja: így tiltották ki Oscar Wilde-ot a könyvtárból
Vannak olyan büntetések, amelyek a cellaajtó nehéz bezárásával és a börtönévek leteltével sem érnek véget. A hírnevének csúcsán lévő Oscar Wilde, a viktoriánus kor egyik legszellemesebb írója és drámaírója esetében a hatóságok még az olvasás alapvető szabadságát is kíméletlenül elvették. Miután a korabeli kőkemény erkölcsi törvények alapján elítélték, a társadalmi kirekesztésen túl egy olyan megalázó intézményi büntetést is kapott, amelyre ma már csak rázni tudjuk a fejünket. A történet azonban több mint egy évszázaddal később egy egészen váratlan, megható fordulatot vett.
Amikor a könyvtári kártya is kőkemény politikai üggyé vált
Oscar Wilde a 19. század végének messze legünnepeltebb, legkeresettebb írója volt. Zseniális társadalomkritikájáról, fergeteges humoráról és halhatatlan műveiről – mint például a Dorian Gray arcképe vagy Az ideális férj – egész London beszélt. Az 1890-es évek közepén azonban a magánélete miatt súlyos, elsöprő konfliktusba került a viktoriánus kor képmutató brit társadalmával.
1895-ben bűnösnek találták a férfiakkal folytatott szexuális kapcsolatai miatt – ami akkor hivatalosan súlyos bűncészeménynek számított –, és kétévi kíméletlen kényszermunkára ítélték. A botrány nemcsak a szabadságát és a vagyonát égette fel, hanem a hírnevét is. A tekintélyes British Museum könyvtára, amely akkoriban a brit szellemi élet és a kutatás szentélye volt, példátstatuáló módon egyetlen tollvonással visszavonta a könyvtári jogosultságát.
Gondoljunk csak bele: egy elismert, zseniális író, akinek a köteteit ma a világ minden pontján tanítják és olvassák, egyszerűen nem tehette be a lábát abba az intézménybe, ahol a munkájához szükséges tudáshoz és könyvekhez hozzáférhetett volna.
Egy késve érkező, de történelmi jóvátétel
A börtönévek után Wilde testileg és lelkileg összetörve, nincstelenül próbált új életet kezdeni, de a társadalom elutasítása elől már nem menekülhetett. 1900-ban, mindössze 46 évesen, magányosan halt meg egy párizsi manzárdszobában.
A könyvtári kitiltás gyalázatos ügye azonban nem merült feledésbe a jogászok és a könyvtárosok körében. Nemrégiben a British Library egy jelképes, de annál jelentősebb gesztussal hivatalosan is visszaállította Oscar Wilde könyvtári jogosultságát – mintegy 130 évvel azután, hogy azt politikai és morális alapon elvették tőle.
Természetesen az író ezt a kártyát már fizikai formában nem használhatja a bejáratnál. A döntés mégsem egy puszta, üres formaság: ez a hivatalos intézményi elismerése annak, hogy a korábbi bírósági és könyvtári büntetés aljas, igazságtalan és kirekesztő volt.
A történelem apró, de fontos korrekciói
Oscar Wilde sötét története ma is fontos emlékeztető arra, hogy a kulturális örökség és a mindenkori társadalmi megítélés milyen rögös utat jár be. Valakit a saját kora meghurcolhat, börtönbe zárhat és kitilthat a kultúra helyszíneiről, miközben évtizedekkel később ugyanez a társadalom már a legfontosabb klasszikusaként ünnepli.
Egy darab papír vagy egy digitális könyvtári kártya önmagában persze csak egy semleges tárgynak tűnhet. Ebben az esetben azonban a szellemi szabadság szimbólumává vált, jelezve, hogy a tudáshoz való hozzáférés soha nem lehet a társadalmi előítéletek vagy a politikai cenzúra büntetése. A késve érkező igazságtétel sosem adja vissza a börtönben eltöltött éveket, de a gesztus mégis azt üzeni: a történelem hibáit kötelességünk elismerni és jóvá tenni.
