Cikkek
Így ébredtek az ókori görögök: a filozófusok bizarr szerkezete, ami sípolás helyett csepegett
Ismerős az a pillanat, amikor reggel megszólal a telefonod idegesítő csörgése, te pedig legszívesebben a falhoz vágnád, miközben kétségbeesve nyomod meg a „szundi” gombot még egy utolsó, bűnös öt percért? A reggeli ébresztő hangjára felriadni szerencsére (vagy sajnos) nem modern kori találmány. Az emberiség már több ezer évvel ezelőtt is azon agyalt, hogyan vehetné rá a testét a kelleténél korábbi felkelésre. A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy a történelem első feljegyzett „ébresztőórájának” feltalálása egyenesen az ókori görög filozófushoz, Platónhoz köthető!
Platón titkos fegyvere a reggeli lustaság ellen
A beszámolók szerint Platón egy olyan ravasz, hatalmas méretű vízórát (klepszidrát) használt az athéni iskolájában, amely nemcsak csendben mérte az idő múlását, hanem egy adott, előre megadott ponton hangos jelzéssel figyelmeztette őt és a diákjait a tankezdésre.
A vízórák alapelve önmagában pofonegyszerű: a víz meghatározott, fix ütemben folyik ki egy edényből (vagy éppen csepeg be egy másikba), a változó vízszint pedig megmutatja, mennyi idő telt el. Az ókori feltalálók azonban nem érték be a puszta időméréssel. Különböző okos mechanizmusokat kapcsoltak a vízórákhoz: előfordult, hogy a lecsökkenő vízszint miatt egy nehezék leejtett egy követ egy fémlapra, vagy sípokat szólaltatott meg a kiáramló levegő, így adva le a reggeli riadót.
Nem volt szundi gomb és éjjeliszekrény
Persze, ha összehasonlítjuk Platón korabeli szerkezetét a mai csili-vili okostelefonjainkkal, a különbség óriási. Ezeket az ókori óriási eszközöket semmiképpen sem lehetett csak úgy odadobni az éjjeliszekrényre, és egyetlen mozdulattal öt perc haladékot kérni tőlük.
A vízóráknak gondos elhelyezésre, folyamatos friss vízre és rendkívül pontos, pepecselő beállításra volt szükségük. Egy rosszul kiszámított csepegés, és a filozófus anélkül aludta át a délelőttöt, hogy észrevette volna.
Miért akart az ókorban bárki is korán kelni?
Az ébresztőórák ősi története tökéletesen megmutatja, hogy a pontos időbeosztás és a határidők stressze már évezredekkel ezelőtt is kőkeményen foglalkoztatta az emberiséget. A filozófusoknak, a korabeli szerzeteseknek, a kereskedőknek és a korán kelő dolgozóknak egyaránt szükségük volt arra, hogy egy pontosan meghatározott pillanatban felkeljenek, munkába induljanak, vagy elkezdjék a napi teendőiket.
A modern telefonos ébresztőnk tehát nem más, mint egy több ezer éves, zseniális technológiai ötlet távoli leszármazottja. A technológia sokat fejlődött, de a lényeg maradt a régi: a reggeli csörgés hangja ma is ugyanolyan kíméletlenül szakít ki minket a legédesebb álmainkból, mint hajdanán Platón diákjait az athéni hajnalban.
