Cikkek
A történelem legviccesebb öngólja: a franciák fizettek a patkányokért, és egy patkánybirodalmat kaptak
Ha van egy nyüzsgő városod, amit váratlanul elárasztanak a rettegett, bubópestist terjesztő patkányok, a leglogikusabb megoldásnak az tűnik, ha vérdíjat tűzöl ki a fejükre. Fizetsz a lakosoknak minden egyes levadászott rágcsálóért, a probléma pedig szép lassan, magától megszűnik. Logikus, igaz? Az 1902-es hanoi francia gyarmati vezetés is pontosan ezt gondolta, mielőtt a történelem legkomikusabb gazdasági és közegészségügyi öngólját rúgták volna.
Kelet Párizsa és a patkányok luxusszállodája
A 20. század hajnalán a büszke franciák úgy döntöttek, hogy Hanoit (a mai Vietnám fővárosát) a „Kelet Párizsává” változtatják. Ennek a grandiózus tervnek a részeként építettek egy gyönyörű, 14 kilométer hosszú, ultramodern csatornarendszert.
Csakhogy a zárt, ragadozóktól mentes, hűvös és ételmaradékokkal teli hálózat azonnal a világ legnagyobb patkány-luxusszállodájává vált. A rágcsálók pillanatok alatt soha nem látott mértékben elszaporodtak, és – a sors kegyetlen iróniájaként – egyenesen a gazdag francia negyedek modern vécéin keresztül kezdtek felmászni az elegáns lakásokba. A hatóságok azonnal pánikba estek a közelgő bubópestis fenyegetésétől.
A „zseniális” vérdíj: pénzt minden farokért
Első körben vietnámi munkásokat küldtek le a sötét csatornákba, akik naponta több tízezer patkányt vertek agyon, de ez a brutális módszer sem volt elég a szaporulat megállítására. Ekkor jött az asztal mögött ülő bürokraták „zseniális” ötlete: be kell vonni a civil lakosságot!
A franciák vonzó vérdíjat ajánlottak minden halott patkányért. Hogy a tisztségviselőknek ne kelljen a bűzös, bolhás patkánytetemek rothadó hegyeivel bajlódniuk az irodákban, a szabályt okosan leegyszerűsítették: a bizonyítékhoz elég volt csak a patkány levágott farkát behozni, és már adták is érte a pénzt.
A farok nélküli patkányok rejtélye
A program az első napokban elképesztő sikernek indult. A hivatalokba naponta ezrével, majd tízezrével hordták be a patkányfarkakat, a franciák pedig elégedetten fizettek, abban a hitben, hogy megnyerték a háborút.
Néhány hét múlva azonban a gyarmati tisztségviselők valami nagyon furcsa és nyugtalanító dologra lettek figyelmesek Hanoi utcáin: egyre több makkegészséges, vidáman rohangáló patkányt láttak… farok nélkül.
A kapitalizmus diadala és a titkos patkányfarmok
A helyi lakosok ugyanis pillanatok alatt rájöttek a szabadpiaci kapitalizmus legmélyebb és legalapvetőbb szabályára: miért ölnék meg a saját, tökéletesen működő bevételi forrásukat?
A vietnámiak egyszerűen elfogták a patkányokat, levágták a farkukat a biztos vérdíjért, majd szépen, gondosan szabadon engedték őket a csatornákban, hogy tovább szaporodjanak, és újabb, immár farokkal rendelkező, pénzt érő generációkat hozzanak létre. Sőt, néhány szemfülesebb „vállalkozó” a városon kívül komplett, rejtett patkányfarmokat nyitott, hogy valóságos ipari méretekben, biztonságban „termeljék” a farkakat a naiv franciáknak.
Amikor a hatóságok végül rájöttek a gigantikus átverésre, azonnal, dühöngve leállították a kifizetéseket. Ennek eredményeképpen a helyiek az addig tenyésztett, de már értéktelenné vált patkányokat is egyszerűen szélnek eresztették. Hanoi patkánypopulációja így a hatalmas irtási kampány végére sokkal nagyobbra duzzadt, mint a program legelején, megteremtve a történelem leglátványosabb melléfogását.
