Cikkek
A Föld legveszélyesebb radioaktivitással fertőzött helyszínei: a Sellafield Titkai és a nukleáris katasztrófák árnyai
A modern világ technológiai vívmányai mellett az emberiség számos olyan kihívással és veszéllyel néz szembe, amelyek mélyen befolyásolják a környezetet és az egészségünket. Egyik ilyen kockázati tényező a radioaktivitás, mely instabil atommagok által kibocsátott sugárzás útján hatol be mindennapi életünkbe. Bár a “radioaktív” szó hallatán azonnal a híres katasztrofák – mint Csernobil vagy Fukushima – kukkannak eszünkbe, létezik olyan kevéssé ismert, de ugyanolyan aggasztó helyszín is, mint az Egyesült Királyságban található Sellafield. Ebben a blogposztban részletesen bemutatjuk a radionukleáris veszélyek hátterét, a globális példákat és a Sellafield környékén fennálló kockázatokat, miközben elgondolkodtatunk azon, milyen következményekkel járhat a technológiai fejlődés felettes áldozatok nélkül.
Mit jelent a radioaktivitás?
A radioaktivitás lényege abban rejlik, hogy az instabil atommagok energiát bocsátanak ki, általában ionizáló sugárzás formájában. Ez a sugárzás nemcsak az élő szervezetek sejtjeit károsíthatja, hanem a környezeti elemek – a talaj, víz és levegő – összetételét is megzavarhatja. Az ilyen sugárzásnak való kitettség akár rövid, akár hosszú távon életveszélyes következményekkel járhat, beleértve a genetikai károsodásokat, rákos megbetegedéseket és egyéb egészségügyi problémákat. Mivel a radioaktív anyagok természetes módon lebomlanak, de bizonyos anyagok rendkívül hosszú ideig maradnak aktívak, az ilyen környezetek “időtlen veszélyt” jelentenek a környező lakosságra és az ökoszisztémára egyaránt.
A globális radioaktív katasztrófák története
A világ számos pontján tapasztalhatóak olyan incidensek, amelyek a nukleáris energia mellékhatásaiként radioaktív szennyeződést eredményeztek.
Csernobili atomerőmű, Ukrajna
A csernobili atomerőmű viseli a nem irigylésre méltó koronát, mint a világ legsúlyosabb nukleáris balesetének helyszíne, amely 1986-ban történt.
Mivel a négyes számú reaktor egy sikertelen gőzteszt során felrobbant, és 30 ember azonnali halálát okozta, a hely – amely az ukrajnai Pripjatban található – a bolygó legaktívabb helyeként is ismert.
Számos civil és munkás halt meg a területen súlyos sugárfertőzésben, míg mások más egészségügyi problémákban és halálos betegségekben haltak meg a légkörbe juttatott nem biztonságos sugárzási szint miatt.
Még mindig messze ez az emberiség történetének legsúlyosabb nukleáris katasztrófája, amelynek felszámolása a jelentések szerint mintegy 700 millió dollárba (532 millió font) került a kormányoknak, miközben a terület továbbra is lakhatatlan.
Tavaly azonban a tudósok felfedezték, hogy egy valószínűtlen állatnak sikerült dacolnia a halálos ítélettel, amelyet a sugárzásnak való kitettség általában maga után von.
Fukushima Daini atomerőmű, Japán
A japán Fukusima Daini atomerőműben 2011-ben súlyos baleset történt, amikor földrengés és szökőár okozott pusztítást.
A természeti katasztrófák megrongálták az erőmű tartalék energiaforrásait, így a reaktorok a leállítás után nem tudtak megfelelően lehűlni.
Ennek következtében a radioaktív anyagokat tartalmazó szigetelés átszakadt, és ez a szörnyű anyag a Csendes-óceánba szivárgott.
Az incidens nyomán a Fukusima Daini atomerőművet leállították, és védett zónát hoztak létre.
A Tokiói Elektromos Művek (TEPCO) bejelentette, hogy az erőművet 2019 júliusában leszerelik – szakértők szerint azonban ez a folyamat 44 évig is eltarthat.
A hanfordi telephely, Egyesült Államok
A Columbia folyó mentén, Washington államban található a Hanford Site, amely szerves részét képezi az Egyesült Államok nukleáris fegyverekkel és atomenergia-fejlesztéssel kapcsolatos történelmének.
A helyszínt 1943-ban hozták létre a Manhattan-projekt részeként, és a világ első teljes körű plutóniumgyártó reaktorának adott otthont, valamint a második világháború és a hidegháború alatt is szerves kutatóbázisként működött.
A hanfordi telephelyen állították elő Samu bácsi nukleáris fegyverkészletében használt radioaktív fém közel kétharmadát, mintegy 60 000 darabot gyártottak itt – beleértve az 1945-ben Nagaszakira ledobott bombát is.
Miután az USA-nak annyi plutónium állt rendelkezésére, hogy egy csatahajót is elsüllyeszthetett volna, a kilenc atomreaktort és az öt nagy plutónium-feldolgozó komplexumot 1971-re mind leállították.
Még mindig van 177 földalatti tárolótartály, amelyekben körülbelül 56 millió gallon radioaktív és vegyi hulladékot tárolnak Hanfordban.
Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (DOE), Washington állam ökológiai minisztériuma és az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) a Nuclear Engineering International (NTI) szerint most állapodott meg arról, hogy miként tisztítsák meg az anyagot.
Szemipalatyinszki tesztüzem, Kazahsztán
A Szovjetunió kedvelt atomfegyver-kísérleti helyszíne volt annak idején a Szemipalatyinszki tesztpálya, amelyet más néven a Poligonként ismertek.
A kazahsztáni Abai régióban található komplexumban 1949 és 1989 között 456 nukleáris tesztet hajtottak végre, köztük az első atombombát és az első, levegőben tesztelt hidrogénbombát.
A szakértők szerint ennek következményei borzalmasak voltak, mivel a becslések szerint 1,5 millió ember volt kitéve sugárzásnak.
A BBC 2010-es jelentése szerint a szemipalatyinszki gyerekek közül minden 20. genetikai rendellenességgel született, míg mintegy 200 000 helybélinél rákos megbetegedés alakult ki.
A Szemipalatyinszki tesztüzemet 1991 augusztusában zárták be, és a Kazah Köztársaság Nemzeti Nukleáris Központjának fennhatósága alá tartozik, amely a The Nuclear Threat Initiative szerint „polgári tevékenységekkel és a létesítmény nem védelmi célú felhasználásra való átalakításával foglalkozik”.
Mailuu-Suu, Kirgizisztán
A kirgizisztáni Mailuu-Suu bányászváros rengeteg urániumon fekszik, amelyből a Szovjetunió a hidegháború idején sokat bányászott, mintegy 10 000 tonnát termelt ki.
Miközben ezt 1946 és 1947 között tették, rengeteg erősen szennyezett hulladékot is hátrahagytak.
Ezt a radioaktív anyagot a felszín felett és alatt is lerakták a közép-ázsiai országban, és ennek következményei még mindig tartanak.
A lakosok arról számoltak be, hogy „tele vannak betegségekkel”, és elmondták, hogy „sok embernek rákja és leukémiája van” – számolt be a The Guardian 2015-ben.
A helyiek arra panaszkodtak, hogy a Szovjetunió 1991-es összeomlása ellenére sem tettek semmit a halálos hulladékkal kapcsolatban.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 2010-es jelentésében arra figyelmeztetett, hogy Mailuu-Suu-nak sürgős tisztításra van szüksége: „A termelési célok általában elsőbbséget élveztek a környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági előírásokkal szemben”.
Szibériai Vegyi Kombinát, Oroszország
Az oroszországi Szeverszkben található a Szibériai Vegyi Kombinát, amelyet nukleáris fegyverek alkatrészeinek előállítására építettek.
A plutóniumot és magasan dúsított uránt előállító komplexum értékes eszköz volt a hidegháború idején, de a konfliktus 1991-es befejezése után a termelés megszűnt.
Az utolsó plutóniumgyártó reaktort 2008-ban leállították – magyarázza az NTI, de hozzáteszi, hogy „a tanulmányok szerint továbbra is a fegyverként felhasználható hasadóanyagok és nukleáris fegyverek alkatrészeinek tárolására és kezelésére szolgáló fő helyszín”.
Napjainkban a Szibériai Vegyi Kombinát látja el Oroszország alacsony dúsítású uránüzemanyag-szükségletét.
Ez az egyik legnagyobb, az újrafeldolgozásból származó alacsony és közepes aktivitású nukleáris hulladékot tároló telephely, ahol több mint 30 millió köbmétert tárolnak mélyfúrású injektálással.
Sellafield, Egyesült Királyság
Bár sok brit nem tudja, Cumbria partjainál található egy nagy, többfunkciós nukleáris létesítmény, amely nukleáris fegyverekhez használt plutónium előállítására szolgált.
A korábban Windscale néven ismert hely Európa legnagyobb nukleáris telephelye, amely 1957-ben horrorisztikus eseményt élt át, amikor tűz ütött ki az egyes számú Windscale-halomban.
Ennek következtében radioaktív hulladék került a környezetbe, amely a feltételezések szerint több száz embernél okozott rákot.
Napjainkban több radioaktív hulladékot kezel egy helyen, mint bármely más nukleáris létesítmény a világon, mivel itt történik a nukleáris üzemanyag újrafeldolgozása és leszerelése.
A National Audit Office tavaly közzétett jelentése szerint Sellafirled „az Egyesült Királyság legösszetettebb és legnagyobb kihívást jelentő nukleáris telephelye”, amely „szennyezett épületek, kezeletlen hulladékok és elöregedett létesítmények örökségét őrzi”.
Szomáliai partok, Szomália
Bár idilli, a szomáliai partvidék az elmúlt évtizedekben mindenféle mérgező hulladékkal, köztük radioaktív hulladékkal is szennyezett volt.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 2004-ben arról számolt be, hogy ismeretlen anyagból származó hordókat mosott partra a víz 2004-ben, ami drasztikusan befolyásolta a helyiek egészségét és megélhetését, de ez már az 1990-es évek óta tarthatott.
Öt évvel később Nick Nuttall, az UNEP szóvivője a Voices of America-nak azt mondta, hogy a partvidéket lényegében szemétlerakónak használták.
„Van itt urániumos radioaktív hulladék, van ólom, van nehézfém, mint a kadmium és a higany, van ipari hulladék, és van kórházi hulladék, vegyi hulladék, amit csak akarsz” – mondta Nuttall.
„Nem rakétatudomány, hogy miért csinálják ezt, mert ott instabil a helyzet”.
Azt állította, hogy az európai vállalatoknak tonnánként 190 fontba kerül megszabadulni a hulladéktól a saját kontinensükön, míg Szomália partjainál ez mindössze 1,90 fontba kerül.
Karunagappalli, India
Karunagappalliban a tórium – egy radioaktív fém, amely a természetben a talajban, a vízben és a kőzetekben fordul elő – szintjének köszönhetően ez a kis indiai tengerparti falu eléggé radioaktív.
Állítólag itt a legmagasabb a természetes radioaktivitás szintje a világon egy sűrűn lakott területen, és az 1990-es években nagyszabású vizsgálatot indítottak mind a 385 103 lakos körében, hogy megvizsgálják a rájuk gyakorolt egészségügyi hatásokat.
A kutatás megállapította, hogy több mint egy évtized elteltével 1379 rákos megbetegedést, köztük 30 leukémiás esetet azonosítottak, azonban „egyetlen rákos hely sem függött össze szignifikánsan a kumulatív sugárdózissal”.
Más tudományos vizsgálatok mégis azt sugallták, hogy Karunagappalliban még mindig magasabb az egy főre jutó sugárzás értéke, az ottani tóriumfelesleg miatt.
Egyes területeken a kültéri sugárzási szintek mediánja több mint 4 mGy/év, míg a tengerpart egyes pontjain akár 70 mGy/év is lehet.
Goiás, Brazília
1987-ben a brazíliai Goiás városában káosz bontakozott ki, miután a város egyik elhagyatott kórházából elloptak egy nem biztonságos sugárterápiás sugárforrást.
Miután állítólag több kézbe került, a gépet kinyitották, és kivették az alkálifém céziumot tartalmazó ólomkapszulát.
A természetben és a nukleáris hulladékban is megtalálható lágy, ezüstfehér fém egyes formái radioaktívak – és ez is az volt, így akik kezelték, kitették magukat a sugárzásnak.
Négy ember meghalt ennek következtében, míg összesen 112 ezer embert kellett megvizsgálni, hátha ők is megfertőződtek, ami 249-en meg is történt.
A NAÜ a világ történetének „egyik legsúlyosabb radiológiai incidenseként” jellemezte az esetet.
Az eltakarítási munkálatok mamutfeladatokat jelentettek: számos házat kellett lebontani, a sugárszennyezett tárgyakat megsemmisíteni, és több helyszínről el kellett távolítani a termőföldet is.
A nukleáris veszélyek és a környezetszennyezés kölcsönhatása
Az atomenergia hasznosítása és a nukleáris technológiák alkalmazása egyszerre hordoz előrelépést és hatalmas kockázatot.
- Emberi egészség: A radioaktív sugárzás kiszámíthatatlan és hosszú távú hatásai közé tartoznak a rákos megbetegedések, pszichológiai stressz és egyéb egészségügyi problémák. A környezetben jelenlévő sugárzó anyagok nem válogatnak: az emberek, állatok és növények egyaránt ki vannak téve ezeknek a veszélyeknek.
- Környezeti egyensúly: A nukleáris hulladékok és a radioaktív szennyeződések nemcsak a közvetlen környezetet, hanem az egész ökoszisztémát veszélyeztetik. Az ilyen szennyeződés hosszú távon képes felborítani a helyi élővilág egyensúlyát, ami akár az élelmiszerlánc egészére is hatással lehet.
Ezekből a példákból egyértelmű, hogy a modern társadalmaknak nem elég csak az atomenergia előnyeire koncentrálniuk, hanem folyamatosan figyelemmel kell kísérniük annak árnyoldalait is.
Mit tanulhatunk a múlt hibáiból?
A Sellafield és más radioaktív helyszínek története arra hívja fel a figyelmet, hogy a technológiai fejlődés árnyoldalai milyen súlyos következményekkel járhatnak, ha nem kezeljük őket kellő odafigyeléssel.
- Felelősségteljes technológiahasználat: A nukleáris energia forradalmi áttörést jelenthet, de csak akkor válhat valóban hasznossá, ha megfelelő biztonsági intézkedésekkel társul.
- Környezeti felelősségvállalás: Mindannyiunknak felelősséget kell vállalnunk a Föld erőforrásainak védelmében, különösen azokon a helyeken, ahol a múlt hibái ma is árnyékként kísértenek bennünket.
A történelem eseményei – legyen szó Csernobilról, Fukushimáról vagy a Sellafield-en tapasztalt incidensekről – mind figyelmeztetésként szolgálnak arra, hogy a társadalmi és technológiai fejlődés nem mehet a környezeti és emberi biztonság rovására.
A világ legveszélyesebb radioaktív helyszínei, köztük a kevéssé ismert, ám rendkívül aggasztó Sellafield, egyaránt a technológiai fejlődés és annak mellékhatásai közti egyensúlyt idézik elő. Ezek a helyszínek nem csupán a múlt katasztrófáira emlékeztetnek, hanem arra is, hogy a jövőben milyen lépéseket kell tennünk a környezetszennyezés, az atomenergia felelőtlen alkalmazása és az emberi egészség védelme érdekében.
Ahhoz, hogy a jövő generációi biztonságosabb és egészségesebb környezetben élhessenek, elengedhetetlen, hogy tanuljunk a múlt hibáiból és felelősségteljes döntéseket hozzunk a nukleáris energia és technológia alkalmazása terén. A Sellafield titkai és a radioaktivitás veszélyei emlékeztetnek minket arra, hogy az innováció és a környezeti biztonság kéz a kézben kell, hogy járjon.
Végső soron, a modern társadalomnak nem csupán az atomenergia előnyeit kell kiaknázni, hanem a vele járó potenciális veszélyeket is folyamatosan monitoroznia és kezelnie kell – olyan mértékben, ahogy csak lehetséges. Ez a tudatosság és a felelősségteljes hozzáállás válhat azzal a kulcsfontosságú tényezővé, amely megóvja bolygónk jövőjét és az emberiség egészségét.
