Cikkek
A természet titkai: Fedezzük fel együtt az elrejtett csodákat!
A természet tele van rejtett kincsekkel és titkokkal, amelyek csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Az erdők mélyén, a hegyek csúcsain és a folyók medrében számtalan lenyűgöző jelenség és életforma található, amelyekről talán még sosem hallottunk. Ebben a cikkben kalandra hívunk, hogy együtt fedezzük fel a természet rejtett csodáit, és közelebb kerüljünk a minket körülvevő világ varázslatos titkaihoz.
Vannak albínó mamutfenyők, amelyek más fákból „szívják” a tápanyagot.
Mint minden növénynek, a mamutfenyőknek is szükségük van tápanyagokra a növekedéshez és a túléléshez. Ezeket a tápanyagokat a fotoszintézis folyamatából nyerik, amelyhez klorofillra van szükségük. Itt jön a probléma, mert vannak olyan albínó mamutfenyők is, amelyek nem tartalmaznak klorofillt. Ezért kénytelenek parazita életet élni, és gyökérrendszerükön keresztül megfosztani a környező növényeket a tápanyagoktól.
A Föld légköre túlnyúlik a Holdon.
Kevesen tudják, hogy a Föld légköre akár 624 ezer kilométerre is kiterjed az űrbe. Ez azonban hidrogénatomokból álló „felhő” formájában van, amelyet a Föld „geokorona” néven ismerünk. A Hold átlagos távolsága bolygónktól 380 ezer kilométer, ami azt jelenti, hogy a Föld légköre messze túlnyúlik rajta.
A légkörben olyan baktériumok vannak, amelyek befolyásolhatják az időjárást.
A baktériumok abszolút mindenhol megtalálhatók körülöttünk, ami azt jelenti, hogy a levegőben is szabadon lebegnek. Egy bizonyos tanulmány szerint akár 100 különböző baktériumtípus is lehet a légkörben, ami biztosan nem kevés. Ezek egy különleges mikrobiomot képviselnek, amelyek bizonyos mértékig befolyásolhatják az időjárást, például megváltoztathatják a hőmérsékletet, hogy esőt idézzenek elő, vagy a jégszemcsék részévé váljanak. Még a villámok gyakoriságát is növelhetik a zivatarok során.
Te tudod, hogy miért sós az óceán?
Ez azért van, mert az esővíz elmossa az óceánokat és tengereket körülvevő kőzeteket, és mivel az eső enyhén savas, a kőzetek lassan erodálódnak. Az e folyamat során felszabaduló ionok bekerülnek a vízbe, ahol hozzájárulnak az óceán általános sótartalmához.
A só drámaibb forrása azonban a hidrotermális nyílásokból származik. Az óceán vize a tengerfenéken lévő repedésekbe szivárog, és a Föld magjából származó magma melegíti fel. A hő kémiai reakciók sorozatát váltja ki. A víz hajlamos oxigént, magnéziumot és szulfátokat veszíteni, és a környező kőzetekből fémeket, például vasat, cinket és rezet felvenni.
Az esővel kapcsolatos szagok az ózon, a petrichor és a geosmin.
Az eső utáni különböző sajátos szagok keveredése mindannyiunk számára ismerős. De mi a nevük, és honnan származnak?
Az ózont édes, kissé szúrós illatként határozzák meg. A szag akkor keletkezik, amikor egy elektromos töltés, például villámlás hatására „a légköri nitrogén- és oxigénmolekulák különálló atomokra bomlanak”. Ennek a kémiai folyamatnak az egyik eredménye az ózon, vagy O3.
A Petrichor a heves eső utáni szagra utal. Okozhatja az eső, amely kiszorítja a molekulákat a száraz felületeken – növények és fák a természetben, vagy beton és aszfalt a városban.
A geosmin a nedves föld szaga, amely a baktériumok vagy kék-zöld algák anyagcsere-mellékterméke.
