Cikkek
Hogyan alakítja át a világűr az asztronauták testét?
Mi történik, ha az emberi test kilép a Föld gravitációjának biztonságos öleléséből? A NASA űrhajósainak kilenc hónapja a Nemzetközi Űrállomáson bepillantást nyújt a világűr hatásaiba. Ez a lenyűgöző cikk feltárja azokat a fizikai és biológiai változásokat, amelyeket az űrhajósok tapasztalnak hosszabb távú misszióik során. Fedezzük fel a világűr rejtélyes és hatásos átalakulásait!
Butch Wilmore és Suni Williams űrhajósok 2024. június 5-én indultak a világűrbe, hogy a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén 10 napos gyors küldetést teljesítsenek. De aztán… a hajtóművek meghibásodtak.
A NASA döntött: Maradjanak az ISS-en, amíg a biztonságos visszatérés lehetővé nem válik. Az eredmény? Az eredmény: 286 napot töltöttek az űrben, ami a NASA egyik leghosszabb ideig szolgáló űrhajósaivá tette őket egyetlen küldetésen.
🛰️ Mi történik pontosan az emberi testtel, miután ilyen sokáig lebegett a mikrogravitációban? Megvan a válasz. Kiderült, hogy nem kell rakétatudósnak lenni ahhoz, hogy ezt lenyűgözőnek találjuk. Csak kattints, görgess, és ámulj el azon, hogy mire képes az emberi test, amikor a földi gravitáció szünetet tart.
1. Magasságnövekedés
A gerincet összenyomó gravitáció nélkül az űrhajósok akár 3%-os magasságnövekedést is tapasztalhatnak az űrben a súlytalanság első 3-4 napja alatt. Ez a gerincoszlopban bekövetkező változásoknak köszönhető. A Földre visszatérve a gravitáció néhány napon belül visszaállítja az eredeti magasságukat.
2. A csontsűrűség csökkenése
A csontoknak mechanikai igénybevételre van szükségük a sűrűségük fenntartásához. Az űrben a gravitáció okozta stressz hiánya a csontsűrűség csökkenését eredményezi, különösen a súlyt hordozó csontokban, mint a csípő és a lábak. Az űrhajósok havonta a csonttömegük mintegy 1%-át veszíthetik el, ami lényegesen nagyobb arány, mint a Földön élő időseknél megfigyelhető veszteség. Ez a csökkenés növeli a csonttörések kockázatát, és kihívást jelent a hosszú távú küldetések során.
3. Szív- és érrendszeri változások
A mikrogravitációban a szív nem dolgozik olyan keményen, hogy felfelé pumpálja a vért, ami a szívizom tömegének és térfogatának enyhe csökkenéséhez vezet. Ez a földi gravitációba való visszatéréskor alacsony vérnyomást és szédülést eredményezhet. A legtöbb űrhajós szív- és érrendszeri rendszere azonban idővel helyreáll, különösen megfelelő rehabilitációval.
4. A folyadékok újraelosztása
A Földön a gravitáció lefelé húzza a testnedveket. A mikrogravitációban ezek a folyadékok a fej felé tolódnak, ami az arc puffadtságát és orrdugulást okoz – olyan érzés, mintha állandóan megfáznánk. Ez a folyadékeltolódás a koponyán belüli nyomást is növelheti, ami látászavarokhoz vezethet.
5. Sugárterhelés
A Föld védő légkörén kívül az űrhajósok magasabb szintű kozmikus sugárzásnak vannak kitéve, ami növeli a rák és a lehetséges kognitív hanyatlás kockázatát. Az ISS némi árnyékolást biztosít, de a hosszú távú küldetések esetében a kumulatív sugárterhelés továbbra is aggodalomra ad okot.
6. Látáskárosodás
Az űrrepüléssel összefüggő neuro-okuláris szindróma az űrhajósok által a hosszabb küldetések alatt és után tapasztalt látásváltozásokra utal. A felfelé irányuló folyadékeltolódás növeli a látóidegre nehezedő nyomást, ami duzzanathoz, a szemgolyó lelapulásához és látásromláshoz vezet. Bár egyes hatások átmenetiek, aggodalomra ad okot a lehetséges hosszú távú látásproblémák.
7. Az immunrendszer változásai
Az elhúzódó űrrepülés gyengítheti az immunrendszert, így az űrhajósok fogékonyabbak lesznek a fertőzésekre. Megfigyelték az immunsejtek működésében bekövetkező változásokat és a lappangó vírusok reaktiválódását, ami rávilágít a küldetések alatti és utáni megfigyelés és a lehetséges ellenintézkedések szükségességére.
8. Izomsorvadás
A mikrogravitációban az izmok már nem bírják el azt a súlyt, amit a Földön, ami izomsorvadáshoz vezet. Az űrhajósok rendszeres testmozgás nélkül akár izomtömegük 20%-át is elveszíthetik mindössze 5-11 nap alatt. Ennek leküzdése érdekében a legénység tagjai naponta körülbelül két órát mozognak speciális berendezésekkel, például futópadokkal és ellenállást biztosító eszközökkel. Ezen erőfeszítések ellenére az izomvesztés egy része elkerülhetetlen, ami a Földre való visszatérés után rehabilitációt tesz szükségessé.
Bármennyire is lenyűgöző az űrutazás, az, amit a biológiánkról elárul, talán még ennél is észbontóbb. De itt a csattanó: Föld vagy pálya, testünk továbbra is az univerzum egyik legnagyobb rejtélye marad.
