Cikkek
A legtitkosabb fegyver, ami majdnem felégette Amerikát: A második világháborús denevérbombák
Képzelj el egy szigorúan titkos katonai bázist, ahol a világ legzseniálisabb koponyái összeülnek, hogy megtervezzék a történelem legfélelmetesebb csodafegyverét. Hónapokig agyalnak, majd ünnepélyesen arra a következtetésre jutnak, hogy a tökéletes pusztító eszköz nem más, mint az, hogy rárobbantanak egy csomó bombát néhány ezer élő, repülő denevérre.
Bármennyire is úgy hangzik, mint egy rosszul sikerült képregényfigura legelborultabb terve, az amerikai hadsereg a második világháború alatt tényleg dollármilliókat és éveket ölt a „Project X-Ray”, vagyis a denevérbombák bizarr kifejlesztésébe.
Egy fogorvos vad ötlete a Fehér Házban
A hihetetlen történet nem egy katonai akadémián, hanem Pearl Harbor után, egy Lytle S. Adams nevű polgári fogorvos fejében kezdődött. Adams mániákusan rajongott a denevérekért, és mivel tudta, hogy a japán városok épületei ekkoriban nagyrészt fából és papírból épültek, egy rendkívül „kreatív” ötlettel állt elő.
Kitalálta, hogy ha éjszaka több ezer, apró gyújtóbombákkal felszerelt denevért dobnának le Tokió felett, az állatok hajnalra tömegesen behúzódnának a sötét tetőterekbe. Amikor az időzítő lejár, a denevérek egyszerre robbannak fel, a japán főváros pedig egyetlen éjszaka alatt ezer különböző ponton borul lángba.
Mini-napalmbombák és téli álom
Bármilyen elborultnak is tűnt a terv, Eleanor Rooseveltnek és magának a katonai vezetésnek is annyira tetszett az ötlet, hogy zöld utat adtak neki. A tengerészgyalogság biológusokkal karöltve gyorsan befogott több ezer mexikói szelindekdenevért.
A mérnökök pici, mindössze 17 grammos napalmbombákat terveztek, amiket sebészeti ragasztóval applikáltak az állatok mellkasára. A denevéreket ezután lehűtötték, hogy mély téli álomba merüljenek, majd betömködték őket egy hatalmas, henger alakú, ejtőernyős bombatartó ketrecbe. Minden készen állt a tesztre.
Amikor a denevérek visszavágnak
A dolgok azonban 1943-ban, az új-mexikói Carlsbad légitámaszponton komikusan és ijesztően tragikus fordulatot vettek. A teszt során a ketrecből kiszabadult egy csapat felébredt, már élesített bombával felszerelt denevér.
Az állatok pontosan azt tették, amit a biológusok jósoltak: azonnal tökéletes, sötét rejtekhelyet kerestek maguknak. Csakhogy ezek a tetőterek történetesen az amerikai katonai bázis saját üzemanyagtartályai, fabarakkjai és a bázis parancsnokának vadonatúj gépkocsija felett voltak. A denevérek zökkenőmentesen és tökéletesen porig égették a saját kutatóbázisukat.
A projekt vége: a győztes atombomba
Bár a balul sült el teszt zseniálisan bizonyította, hogy a koncepció működik, a hadsereg végül kihátrált a program mögül. A denevérbombák bevetése túl lassúnak és nehézkesnek bizonyult, ráadásul időközben egy másik, összehasonlíthatatlanul pusztítóbb titkos fegyver – az atombomba – is elkészült.
A denevérek így megúszták a frontszolgálatot, Adams doktor pedig visszatért a békés foghúzásokhoz, miután kis híján sikeresen felgyújtotta az Egyesült Államok légierejét.
