Cikkek
A nap, amikor egymillió liter barna sör mosta el London utcáit: Az 1814-es sörözön
Ha megkérdezel egy igazi sörrajongót, mi lenne a legszebb elképzelhető halál, talán mosolyogva egy friss, hűséges sörrel teli medencébe fulladást választana. Ami azonban 1814-ben London szívében történt, az a valóságban egyáltalán nem volt vicces vagy felemelő. Egy csendes őszi délutánon szó szerint egy gigantikus sör-cunami tarolta le a brit főváros egyik legszegényebb negyedét, egész házakat döntve romba és tragikus halálos áldozatokat követelve.
A gigantikus fakád, ami csak a robbanásra várt
A 19. század elején a londoni sörfőzdék egy sajátos, már-már komolytalan presztízsharcot vívtak egymással: ki tudja a legnagyobb és legfélelmetesebb erjesztőkádat megépíteni.
A Meux and Company sörfőzde a Tottenham Court Roadon különösen büszke volt a saját monstrumára. Ez a hírhedt fakád hat méter magas volt, és nem kevesebb mint 29 hatalmas fémabroncs tartotta egyben a benne hömpölygő, több mint egymillió liter sűrű, sötét barna sört (klasszikus portert), amely épp az érési folyamat kellős közepén tartott.
Egy elszabadult vasabroncs végzetes következményei
Október 17-én délután fél ötkor egy George Crick nevű raktáros észrevette, hogy a hatalmas fémabroncsok egyike megcsúszott és leesett a kádról. Mivel ez a kisebb hiba korábban is előfordult már, Crick nem esett pánikba, csupán hagyott egy üzenetet a főnökének, hogy másnap küldjenek egy kádárt a javításra.
Alig egy órával később azonban a hordó olyan fülsiketítő robajjal hasadt szét, mint egy ágyúlövés. A környéken lakók azonnal azt hitték, hogy földrengés rázta meg a várost.
A sör-cunami lecsap a nyomornegyedre
A robbanás brutális ereje azonnal szétzúzta a szomszédos hatalmas kádakat is, így egy gigantikus láncreakció indult be. Pillanatokon belül több mint 1,2 millió liter forrongó, nehéz sör zúdult ki a sörfőzde falán egy 4,5 méter magas hullám formájában.
Az ár akadálytalanul csapott le a sörfőzde mögötti sűrűn lakott, szegényes St. Giles negyedre. A hömpölygő barna lé azonnal magával ragadta a gyanútlan járókelőket, átszakította a gyenge téglafalakat, és pillanatok alatt elárasztotta a mélyen fekvő pincelakásokat. Egy közeli kocsmában a nyomás annyira erős volt, hogy a fal egyszerűen ráomlott a benne tartózkodó vendégekre.
Az igazság a városi legendák mögött
A katasztrófa nyolc ember életét követelte, köztük egy édesanyámat és a kislányát, akik békésen teáztak, amikor a sör áttörte az otthonuk falát. A mentési munkálatok napokig tartottak, miközben az utcákon szó szerint térdig ért a ragacsos fekete lé.
Bár a később szárnyra kapott városi legendák szerint sokan vödrökkel rohantak ki az utcára, hogy ingyen ihassanak a hömpölygő árból, a történészek kiderítették, hogy ez nem igaz: a környékbeliek valójában kétségbeesetten próbálták menteni a szeretteiket az összedőlt épületek romjai alól.
A bíróság végül azzal zárta le az ügyet, hogy a tragédia „Isten csapása” volt, így a sörfőzdét felmentették minden felelősség alól, sőt, még adó-visszatérítést is kaptak az elfolyt áru után. Az 1814-es londoni sörözön így örökre a történelem legbizarrabb és legszomorúbb ipari baleseteként maradt fenn.
