Cikkek
Az ókori római élet kellemetlen velejárói – hogyan éltek akkoriban az emberek?
A Római Birodalom egy hatalmas birodalom volt, amely hihetetlen hosszú ideig – becslések szerint 1500 évig – fennmaradt! Ugyanakkor ez az egyik legjobb példája és ábrázolása egy lehetséges hanyatlásnak és bukásnak. És bár ezt az időszakot a római császárok és a szépen sikerült filmek révén idealizálják is, a valóság sokszor kellemetlen igazságokat is rejtett.
Nyissuk ki tehát egy kicsit az ajtót a történelem puszta tisztasága előtt, és szedjünk össze néhány reális információt is. Ilyen volt az élet és a működés az ókori Rómában élő hétköznapi emberek számára.
A rossz higiénia számos betegség és parazita terjedését okozta
Igaz, hogy az ókori Rómában már létezett a csatornarendszer kezdeti ötlete, amelyet meg is építettek, de ahelyett, hogy a kísérletek eltávolítására használták volna, inkább a szennyvíz elszállítására használták. Így a rómaiak gyakran nem törődtek azzal, hogy az utcákat ürülék vagy rothadó étel szennyezte. Ezért nem meglepő, hogy az ürülékből származó kövületekben vérhasat okozó baktériumokat, valamint kerekesférgeket találtak.
Ráadásul ezeket a fertőzött ürülékeket trágyaként használták a mezőgazdasági terményekhez, így a fertőzés gyorsan tovább terjedt.
Vizelettel tisztították ruháikat
Egyszerűen vizelettel tisztítottak meg minden ruhát. Ez undorítóan hangzik, de már akkor is tudták, hogy a vizeletben ammónia van, ami lúgos kémhatású, és képes eltávolítani a ruhákról a különböző foltokat.
Még vödrök is voltak az utcán, ahová a férfiak szükség esetén a vizeletüket adhatták. Érdekes módon az ókori Rómában egy időben még adót is fizettek az ilyen vizeletgyűjtő edényekért.
Elég gusztustalan vacsora – agyvelő, női méh
Mondhatni, hogy ez egyfajta gasztrokultúra volt. Honnan tudjuk? Szerencsére volt egy ember, aki elhatározta, hogy feljegyzi az ókori Róma e különleges ételeit (néhány recept még túl részletes is). Különösen népszerű csemegék voltak az asztalokon a koca nemi szerve vagy a tojással kevert zúzott agyvelő.
A lányok már a serdülőkor kezdete előtt házasságra léptek
Ma azt mondanánk, hogy prepubertás, ami 14 éves vagy még fiatalabb volt (a törvény szerint a lányoknak legalább 12, a fiúknak pedig 14 évesnek kellett lenniük). Egyesüléseiket túlnyomórészt elrendezték, és nem ritkán katasztrofálisan végződtek.
A megbüntetett férfiakat élve eltemették vagy vízbe fojtották
A keresztre feszítés minden bizonnyal a leghírhedtebb kivégzési mód volt az ókori Rómában, de nem ez volt az egyetlen büntetési mód. A többi, nem kevésbé drasztikus és kegyetlen módszer közé tartozott például az elítélt élve elégetése vagy a vadállatok felfalása. Ha azonban az elítélt valóban súlyos bűnt követett el – például családtagja vérét ontotta -, akkor egy zsákba zárták egy kakassal, egy majommal vagy egy kígyóval, és így a folyóba dobták, ahol aztán megfojtották. Ha például a papnők megszegték szüzességi fogadalmukat, élve temették el őket.
Olajjal tisztálkodtak, amelyet újra felhasználtak
Miután meglátogatták a nyilvános fürdőket, az egész folyamatnak megvolt a maga pontos menete – először a forró caldarium, majd a tepidarium, végül a jeges frigidarium. Fürdés előtt a rómaiak olívaolajjal dörzsölték be a bőrüket. Utána egy rabszolga letörölte róluk a szennyeződésből, elhalt bőrből vagy például izzadságból álló réteget. És mit csináltak a piszkos olajjal? Vagy újra felhasználták ilyen tisztálkodásra, vagy a nők haját ápolták vele.
