Cikkek
Miért mintásak a buszülések? Fedezz fel 10 rejtett titkot!
Valaha is kíváncsi voltál, hogy miért borítják a buszüléseket különleges minták? Bár a válasz elsőre furcsának tűnhet, sokkal többről van szó, mint egyszerű esztétikai választás.
Ebben a cikkben 10 érdekes titkot tárunk fel, amelyek talán megváltoztatják a közösségi közlekedésről alkotott véleményedet. Készülj fel, hogy meglepő dolgokat tudj meg a mindennapi utazásról, amelyről korábban nem is gondoltad volna!
Bizonyára észrevetted már, hogy a vonatok és buszok üléseit furcsa mintájú szövetek borítják. Van ötleted, hogy miért? Azért használják ezeket a mintákat, hogy elfedjék az üléseken lévő baktériumokat és foltokat. Minél élénkebb a szín és minél mintásabb, annál nehezebb lesz az utasnak észrevennie a foltokat, és annál nehezebb lesz megundorodnia.
Emellett a minták általában annyira csúnyák, hogy senki sem akarja elég sokáig nézegetni őket ahhoz, hogy észrevegye a foltokat. Szóval igen, a minta azért van, hogy elfordítsd a tekinteted, vagy ha mégis, akkor azért, hogy kevésbé legyen észrevehető. Egyetlen buszon sem lesznek sima fehér ülések, ez garantált!
Csak még néhány buszokkal kapcsolatos kérdésre kell válaszolnom. Például, hogy miért nincs biztonsági öv a buszokon? A buszok összességében sokkal biztonságosabbak, mint az autók, mert így tervezték őket. Az ötlet mögött az úgynevezett „kompartmentalizáció” áll, ami azt jelenti, hogy az üléseknek magas a háttámlája, ami elnyeli az energiát. Az ülések is közel vannak egymáshoz, így ütközés esetén kevesebb hely marad a mozgásra. Emellett a buszon az utasok elég magasan ülnek a talajtól, és ütközés esetén az erőt a busz fedélzete nyeli el, nem pedig a benne ülők.
Ráadásul egy busz sokkal nehezebb, mint a legtöbb más jármű, és még ütközés esetén is egészen másképp oszlik el az erő, mint egy hagyományos autó esetében. Súlya miatt sok erőt elnyel, és a busz utasai nem éreznek nagy nyomóerőt. Tehát a kis és könnyű buszok, amelyek nem tudják olyan jól elosztani az erőt, valójában biztonsági öveket igényelnek. És nem szabad elfelejtenünk, hogy a buszok lassan közlekednek, ami összességében minimalizálja a baleset kockázatát.
Mindannyian tudjuk, hogy az iskolabuszok sárga színűek, de miért? Láthatósági okokból. A sárga az egyik legkönnyebben felismerhető szín, és az emberi szem számára a sárga még jobban látható, mint mondjuk a piros. Az iskolabuszok tehát azért sárgák, hogy jobban megkülönböztethetők legyenek. Emellett a sárga szín látható sötétben, ködben és esős időben is. Valójában a busz színe nem is igazi sárga – van benne egy leheletnyi narancssárga is. Ennek az árnyalatnak még hivatalos neve is van: „Nemzeti iskolabusz fényes sárga”.
Egyébként a taxik is sárga színűek ugyanezen okból – hogy jobban láthatóak legyenek bármilyen időjárási körülmények között. A buszoknak is hatalmas kormánykerekük van, és végre megtudtam, miért. A buszok nagyobbak, mint a hagyományos autók, és sokkal nehezebbek is. Így nehezebb megfordítani egy buszt, és sokkal több erőre van szükség hozzá, mint amikor autót vezetsz. Egy nagyobb kormánykerék, amelynek nagyobb a sugara, lehetővé teszi a vezető számára, hogy könnyebben elfordítsa a járművet, és kevesebb erőt igényel, mintha a kormánykerék kisebb lenne. A teherautóknak ugyanezen okból van nagy kormánykereke.
De láttad már azokat a kitömött játékokat, amelyeket egyes teherautók eléjük erősítenek? Kiderült, hogy ez csak egy módja annak, hogy a teherautó-vezetők testre szabják járműveiket. Olyan, mint egy kabala, amely a teherautóról vagy a sofőrről beszél. Ez egyúttal egy módja annak, hogy a világ felé kommunikálják, hogy a teherautó sofőrje nem félelmetes és kemény, hanem egy puha és ártalmatlan személy, akitől nem kell félni. Legalábbis egyes teherautó-vezetők így magyarázzák. Ázsiában az a hiedelem is él, hogy a közúti baleseteket szellemek okozzák, és a lógó játékok arra szolgálnak, hogy eltereljék a szellemek figyelmét arról, hogy ne okozzanak kárt a teherautóban.
Voltál már autós kiránduláson? Ha nem te vagy a sofőr, akkor csak annyit kell tenned, hogy órákig csak ülsz egy helyben, és gyakorlatilag semmit sem csinálsz. Nem hangzik nehéz feladatnak, de vannak, akiknek ez borzasztóan kimerítő, és emiatt neheztelnek az országúti utazásokra. Miért fáradnak el ennyire? Nos, az autóban ülni nem olyan, mint egy székben ülni. Az agy nem pihen. Ehelyett mindent irányít, ami történik, figyelembe veszi a mozgásokat, és gondoskodik arról, hogy a megfelelő testtartást megtartsuk.
Az agyad folyamatosan dolgozik, információdarabkákat cserél az izmaiddal, így a tested is dolgozik. Egyesek emiatt fáradnak el. Ha nem csinálsz sokat, az nem azt jelenti, hogy a tested nem csinál sokat. A vonatozás sokkal elviselhetőbb, mert a vonatok nem állnak meg vagy váltanak sebességet olyan gyakran, mint az autók, így a test sokkal nyugodtabb, és a vonatozás sokkal elviselhetőbb azok számára, akik nem rajonganak az autós utazásokért.
Egy másik rejtély, hogy miért sokkal nehezebb 30 percig egy helyben állni, mint például 30 percet gyalogolni. Ismétlem, úgy hangzik, mintha nem csinálnál semmit, amikor állsz, akkor miért olyan fárasztó? Nos, az állás elég nehéz feladat a tested számára. Amikor állsz, a lábadban lévő izmok nagyon keményen dolgoznak, hogy megtartsák az egész tested tömegét. Ha állsz, nem sok izom dolgozik, és csak néhánynak kell elvégeznie az összes munkát. Gyalogláskor több izom dolgozik egyszerre, így könnyebb a dolgod. Emellett, amikor állsz, mindkét lábad megállás nélkül dolgozik. Gyalogláskor azonban mindegyikük kap egy kis szünetet minden alkalommal, amikor a másik lábadat használva lépsz.
Miért van az, hogy ugyanannak a könyvnek különböző borítói lehetnek? Ennek több oka is van. Először is, a borító a célközönség miatt változhat. Egy idősebbeknek szánt könyv kiadása általában más, mint a fiatalabbaknak szánt kiadás, a fiatalabbaknak szánt kiadás általában világosabb és aranyosabb. A borító attól is függhet, hogy a könyvet melyik országban árulják, a lakosság ízlése alapján próbálnak minél több vásárlót vonzani.
Ezután a könyvek kiadásról kiadásra változnak. Először egy könyvet keményfedeles változatban, kis példányszámban nyomtatnak ki, hogy lássák, hogyan boldogul a piacon. Ha a könyv viszonylagos sikert arat, akkor újabb kiadást nyomtatnak, gyakran kereskedelmi paperbackben. A borító dizájnját általában minden kiadásnál frissítik. Ha egy könyvből film is készült, akkor általában egy újabb kiadás követi. Ez a kiadás kihasználja a film előnyeit, és egy filmjelenetet használ a borítóhoz, így felismerhetővé teszi azt azok számára, akik látták és szerették a filmet, és arra ösztönzi őket, hogy megvásárolják a könyv egy példányát.
A legtöbb könyvet sárgás papírra nyomtatják, és kevésnek vannak sima fehér lapjai – de miért is van ez így? Hacsak nem tömegpiaci paperback kiadásról van szó, amelynek papírminősége olyan, mint egy újságé (vagyis rossz), akkor jó minőségű papírral készült. Ne hagyja, hogy a sárga árnyalat összezavarja. Ezt általában „krémszínűnek” hívják, és ez minden könyvnél előnyös, mert kevésbé fárasztja az olvasó szemét. A sima fehér papír fehérített, és sok fényt ver vissza, ezért hosszú ideig fárasztó lehet olvasni. Tehát ez a sárgás papír a legjobb papír, és a kiadók rendszeresen ezt használják.
Egy másik dolog a könyveknél azok az üres oldalak, amelyek gyakran a legvégén vannak. Ezek száma a könyv oldalszámától függ. Az a helyzet, hogy a könyveket aláírással nyomtatják. A szignó olyan oldalak csoportja, amelyeket a nyomdászok összehajtogatnak és levágnak, hogy könyvet készítsenek belőlük. Egy szignónak különböző számú könyvoldala lehet, a legkisebb négy, aztán más, néggyel osztható számokkal.
Így egy összesen 300 oldalas könyv tökéletesen elfér, és nem maradnak üres oldalak. De ha egy könyvnek 303 oldalra van szüksége, akkor további aláírásra lesz szüksége, és a plusz oldalak üresen maradnak – gyakran a „jegyzetek” szóval vagy az üzenettel jelölve: „Ezt az oldalt szándékosan üresen hagytuk”, hogy az olvasó tudja, hogy nem hiányzik fontos információ.
Gondolkodott már azon, hogy a legtöbb orvosnak miért hanyag a kézírása? Nem, az orvosi főiskolákon nem tartanak órát a rossz kézírásról. Azért olyan gyakori ez, mert az orvosok mindig sietnek, és a lehető leggyorsabban írnak, hogy lendületben maradjanak, így nincs idő arra, hogy a szép írással törődjenek. Azt is tartsd észben, hogy nem te vagy az egyetlen ember, akinek egy nap alatt receptet írnak. Az orvosok rengeteg papírmunkát végeznek, 10 órán keresztül dolgoznak egyfolytában, és a legtöbbször túl fáradtak ahhoz, hogy egy megfelelően megírt feljegyzést adjanak neked.
Észrevetted, hogy a legtöbb dal általában 3-4 perc között tart? Nos, eredetileg a dalokat fonográf lemezjátszón játszották le – bakelitlemezről -, amely percenként 78 fordulatszámmal pörgött. Tehát a bakelitlemez mérete alapvetően meghatározta a dal hosszát.
Két alapvető méret volt: egy 10 hüvelykes, amelybe körülbelül három perc játékidő fért bele, és egy 12 hüvelykes, amelybe egy 4 perces dal fért bele. Tehát a 20. század elején, ha egy előadó azt akarta, hogy lejátsszák a dalát, akkor ennél hosszabbat nem tudott készíteni, ha el akart adni egy lemezt. Az idők megváltoztak, de a legtöbb dal még mindig 3-4 perces.
A kezdeti ok, amiért ragaszkodtak ehhez a sémához, szintén a rádiózás miatt volt. Ha egy dal túl hosszú volt, akkor vagy félbevágták, vagy kihagytak belőle néhány részt, hogy beleférjen a 3-5 perces rádiós szabványba.
Ha egy előadó azt akarta, hogy a dal szerepeljen a rádióban, és ha pénzt akart keresni vele, akkor mindent megtett azért, hogy olyan dalt készítsen, amely megfelel a szabványnak, hogy az egész darabot változtatások nélkül játszhassák. Manapság, még ha vannak is hosszabb dalok, a 3-4 perces dal már hagyomány, amihez az előadók jellemzően ragaszkodnak.
