Cikkek
A fickó, aki karddal, íjjal és skótdudával ment neki a második világháborúnak
Képzeld el a normandiai partraszállást: golyózápor, fülsiketítő robbanások, a világ legmodernebb fegyverei ropognak mindenfelé, amerre csak a szem ellát. És most képzelj el ebben az apokaliptikus pokolban egy brit katonát, aki teljes nyugalommal egy skótdudán játszik, oldalán egy hatalmas skót agyagkard (claymore) lóg, a hátán pedig egy kétméteres angol hosszúíjat cipel.
Ő volt John Malcolm Thorpe Fleming Churchill, ismertebb nevén „Őrült Jack”, a második világháború legszürreálisabb és egyben legkeményebb hőse. A férfi, akinek a katonai filozófiája mindössze ennyiből állt: „Bármely tiszt, aki kard nélkül indul csatába, egyszerűen alulöltözött.”
Az utolsó nyíllövés a modern történelemben
Churchill nem csak valami bizarr katonai divatból hordta magán ezeket a középkori fegyvereket. Nagyon is tudta, hogyan kell használni őket, és esze ágában sem volt a laktanyában hagyni a felszerelését. 1940 májusában, a franciaországi L’Épinette falunál az egységével egy mit sem sejtő német őrjáratra csaptak le.
A támadást maga Őrült Jack indította el, méghozzá úgy, hogy egyetlen tökéletesen célzott nyíllövéssel terített le egy német őrmestert. Ez a pillanat azonnal bevonult a hivatalos hadtörténelembe: a mai napig ez az utolsó feljegyzett eset, hogy valakit hosszúíjjal iktattak ki egy modern kori háborúban. A németek valószínűleg azt sem értették, milyen évszázadba kerültek hirtelen.
Karddal a gépfegyverek ellen
Később, Szicília partraszállásánál Churchill ismét szintet lépett az abszurditásban. Egy szál karddal az oldalán, üvöltve rohamozta meg az ellenséges vonalakat. A taktika bármilyen őrültségnek is hangzik, zseniálisan működött.
A britek sikeresen betörtek a német állásokba, Őrült Jack pedig nemcsak fogságba ejtette a rettegő és teljesen összezavarodott német katonákat, de még azt is megparancsolta a megadásra kényszerített foglyoknak, hogy ők cipeljék vissza a táborba a nehéz felszerelését.
Skótduda a haláltusában
A legsötétebb pillanataiban is megőrizte utánozhatatlan stílusát. 1944-ben, amikor Jugoszláviában harcolt, az egységét egy brutális támadás során szinte teljesen megsemmisítették. Churchill egyedül maradt egy aknavetőtűz kellős közepén. Mit tesz ilyenkor egy átlagos katona? Fedezékbe bújik, vagy felteszi a kezét. Mit tett Jack?
Elővette a skótdudáját, és teljes hangerővel addig játszotta a „Will Ye No Come Back Again?” (Vajon nem térsz vissza többé?) című tradicionális dalt a záporozó gránátok között, amíg egy közeli robbanás eszméletlenné nem tette.
Szökés egy rozsdás konzervdobozzal
A németek rátaláltak, elfogták, és egyenesen a hírhedt sachsenhauseni koncentrációs táborba vitték. Őrült Jacket azonban nem lehetett csak úgy ketrecbe zárni. Egy rozsdás konzervdobozzal és puszta kézzel ásott egy alagutat, amelyen keresztül sikeresen megszökött. Bár a nácik később újra elfogták, a háború végéhez közeledve egy amerikai hadosztály találta meg a férfit, amint épp szakadt ruhában, de töretlen jókedvvel gyalogolt az Alpokban.
Amikor 1945-ben a háború véget ért, a világ fellélegzett, de Őrült Jack őszintén és mélységesen csalódott volt. Egy bajtársának mérgesen csak ennyit jegyzett meg: „Ha nincsenek azok a fránya jenkik, még tíz évig vidáman folytathattuk volna a háborút!” Bár a modern, gépesített hadviselés szabályai teljesen idegenek voltak számára, a bátorsága és a középkori lovagokat idéző excentricitása a huszadik század legfurcsább, mégis legtiszteltebb katonájává tette.
