Cikkek
Soha ne használd az álló mozgólépcsőket! Miért?
A kedvenc bevásárlóközpontodban vásárolsz, és itt az ideje, hogy a következő szintre lépj. Észreveszed, hogy a mozgólépcső megállt, tehát valószínűleg elromlott. Választhatsz, hogy mégis gyalogolsz rajta, vagy keresed a lépcsőt vagy a liftet. És hogy mi lesz az?
Ha az A lehetőséget választotta, és bátran rálépett a megállt mozgólépcsőre, van egy rossz hírem a számára. Veszélynek teszed ki magad, mivel a mozgólépcsőt nem arra tervezték, hogy rendes lépcsőként használd.
Abban az esetben, ha a mozgólépcső mechanikai hiba miatt állt volna meg, mondjuk a fékek hirtelen megszűntek működni, a mozgólépcső bármikor elgurulhatna terhelés alatt. Soha nem tudhatod, mikor indul újra mozgásba, így akár le is eshetsz. A mozgólépcsőkön általában nagyobb a lépcsőfokok emelkedése, mint a hagyományos lépcsőkön, így attól függően, hogy hol áll meg a mozgólépcső, néhány lépcsőfok nem lesz egyenletes. Könnyen megbotolhatsz bennük, különösen, ha lefelé mész.
Ráadásul a mozgólépcsőket úgy tervezték, hogy egyszerre csak egy bizonyos terhelést tudjanak szállítani. Amikor az emberek úgy mozognak, mint egy futószalagon, soha nincs túl nagy súly egy pillanatban. Amikor a futószalag megáll, a súly túllépheti a határt, és a mozgólépcső összeomolhat. Ha mégis úgy dönt, hogy egy nem működő mozgólépcsőn sétál, készüljön fel arra, hogy megtapasztalja az úgynevezett „törött mozgólépcső jelenséget”.
Amikor egy megfelelően működő mozgólépcsőn utazik vagy sétál, az agya mozgó tárgyként jelöli azt. Finomhangolja a lábaid motorikus vezérlését és a belső füled egyensúlyi mechanizmusait, hogy alkalmazkodjanak ehhez a mozgáshoz. Még akkor is, amikor azt látja, hogy a mozgólépcső nyilvánvalóan mozdulatlan, a tudatalatti agya mozgó lépcsőként ismeri fel. Így ha egyszer felfelé vagy lefelé sétálsz egy megállt mozgólépcsőn, furcsa és természetellenes érzés, hogy az nem mozog.
A londoni metró 2015-ben kutatást végzett, hogy kiderítse, hatékonyabb-e állni vagy sétálni egy mozgó mozgólépcsőn. Kiderült, hogy a Holborn állomáson a csak álló mozgólépcsőkön csúcsidőben akár 30%-kal több embert [16 220 főt, szemben a 12 745 fővel] tudnak szállítani, mint a gyalogosokat is beengedő mozgólépcsőkön. A magasabb mozgólépcsőkön a legtöbb ember inkább áll, mint sétál, így a bal oldalon kihasználatlan hely marad.
Amikor ezeket a helyeket betöltötték, a mozgólépcsőre való feljutás várakozási ideje jelentősen csökkent. Ennek eredményeképpen az állomás csak egyszer volt túlzsúfolt, szemben a szokásos heti többszöri várakozással. A metróvállalat tudomásul vette ezeket az eredményeket, de nem tiltotta be teljesen a mozgólépcsőkön való közlekedést, mivel sokan továbbra is szerették volna, ha a mozgólépcsőkön járhatnak.
Próbáltad már a cipőd tisztítását azokkal a kefékkel szemben, amelyeket bármelyik mozgólépcsőn láthatsz? Nos, ezek valójában a biztonság kedvéért vannak ott. Ezeket a keféket szokás szoknyavédőnek is nevezni. A szoknya a lépcső és az oldal közötti rés. A kefék távol tartják a cipőt, a lábat és a laza ruházatot a réstől.
Amikor felszállsz egy mozgólépcsőre, leginkább az egyensúly megtartására koncentrálsz, és alig figyelsz az apró részletekre. Ha minden rendben van, nem veszed észre a rést, de ha a mozgólépcső nem működik, az megnehezítheti a dolgodat. A rés a mozgólépcsőt mozgásra késztető mechanizmusba vezet. Ha valami, például egy táska, egy kabát vagy akár a lábujjaid ott ragadnak, az megszakíthatja a motorok működését, és balesetet okozhat. A mozgólépcső keféi azért vannak, hogy megakadályozzák, hogy idegen tárgyak kerüljenek a résbe, vagy eltérítsék azokat.
Egyes mozgólépcsőkön sárga szegély is jelzi a veszélyt, és emlékezteti az utasokat, hogy ne tartózkodjanak túl közel a szélekhez. Az újdelhi metrónak van egy extra biztonsági funkciója, amelyet a hagyományos drapéria ihletett. A sarokruhák könnyen megakadhatnak a mozgó lépcsők sarkaiban. Hogy ez ne történhessen meg, a mozgólépcsők mindkét oldalára száríjvédőket helyeztek el.
A mozgólépcsők koncepciója sokkal régebbi, mint azt el tudná képzelni. Őseiket az egyiptomi gízai nagy piramis építésénél használták. Több mint 2 millió kőkockát helyeztek fatörzsekre, hogy azokat mesterséges földhidakon gurítsák felfelé az építkezés körül. A szállított kövek alatt folyamatosan gördülő kerekek ötlete lett a későbbi mozgólépcsők egyik alapelve. Mint sok más találmány esetében, a mozgólépcső feltalálásáért, ahogyan ma ismerjük, több embernek tulajdonítják.
Jesse Reno amerikai feltaláló és mérnök volt az egyikük. Találmányát 1892-ben szabadalmaztatta. A „ferde lift” néven ismerték, és a New York-i Coney Islanden található Old Iron Piernél helyezték üzembe. Rendkívül népszerű volt, és állítólag 75 000 ember próbálta ki a találmányt az alatt a 2 hét alatt, amíg ki volt állítva. A gőzzel hajtott szállítószalag 25°-os szögben mozgott, és 7 láb magasságig haladt. Fém volt, fogazott felülettel, hasonlóan a ma ismert és kedvelt mozgólépcsőkhöz.
Fésűszerű fogak voltak a felső és alsó leszállóhelyeken, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen. Az utasok biztonsága érdekében korlát is volt rajta. Reno már akkoriban is azt javasolta, hogy az egyik mozgólépcsőnek felfelé, a másiknak pedig lefelé kellene vinnie az utasokat. Találmánya sikeresnek bizonyult, és a 20. század elejére már számos helyen telepítették. Később az Otis Elevator Company vásárolta meg.
A mozgólépcsők átalakították a vásárlást – nekik köszönhetően az üzletek több szintre tudtak nőni. Az első mozgólépcső azonban, amelyet a 19. század végén a londoni Harrods áruházban helyeztek üzembe, sok vásárlót megijesztett. Ez volt az első mozgólépcső Angliában, és az embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy biztonságos-e a használata. Néhányan úgy vélték, hogy megzavarhatja a belső szerveiket.
Hogy valahogy megnyugtassák őket, az áruház személyzete italokkal kínálta a rémült vásárlókat a mozgólépcső tetején, amely csak felfelé mozgott. A világ leghosszabb kültéri mozgólépcsőrendszere a hongkongi Central Mid-level Escalator. Körülbelül fél mérföld hosszan fut. Ennek a mérnöki gyöngyszemnek az volt az ötlete, hogy megkönnyítse a forgalmas városrész forgalmi helyzetét.
A 20. század végén 20 mozgólépcsőt és három ferde mozgójárdát építettek. A rendszer az ingázók igényeinek megfelelően változtatja irányát, és reggelente lefelé, 10:30-tól éjfélig pedig felfelé halad. Ma már nemcsak a helyi lakosok, hanem a turisták körében is népszerű, akik a történelmi városrészen keresztül jutnak el vele az étkezési és éjszakai élet központjáig.
A japán Kawasakiban található More’s áruház alagsorában található mozgólépcső bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ legrövidebb mozgólépcsője. A „Puchicalator”, ahogyan nevezik, mindössze 5 lépcsőfokból áll, és 2,7 métert visz lefelé az utasokat egy másik lépcsőfokig, ahonnan kézzel folytatják a leereszkedést. A mozgólépcsőtől korlát választja el a hagyományos lépcső, amely a sietők számára gyorsabb megoldás. Senki sem tudja, hogy miért kellett ide telepíteni a mozgólépcsőt. Valószínűleg azért, hogy világrekordot állítsanak fel, és több vásárlót vonzzanak az üzletbe.
Minden mozgólépcső egyedi gyártású, attól függően, hogy hová telepítik. Természetesen van néhány alapbeállítás és mechanizmus, de a magasságot, a szélességet, a lejtésszöget és a sebességet az ügyfél igényei szerint variálják. Néhány mozgólépcsőnek még „királyi üzemmódja” is van, mivel királyi személyeknek tervezték őket. Ezek a modellek egy gombbal vannak ellátva, amely lehetővé teszi az utasok számára, hogy akkor indítsák el és állítsák le a mozgó lépcsőt, amikor csak akarják.
Vannak olyan modellek is, amelyek hűtőegységgel vannak ellátva a forróbb régiók számára, így az utasok biztonságosan érinthetik a kapaszkodókat – ugye nem akarna egy serpenyőbe kapaszkodni? A repülőgépek fedélzetén közlekedő mobil mozgólépcsők az utasok fel- és leszállásához használhatók. Az Alpokban magasan az Alpokban is vannak csúszásgátló lépcsőfokokkal ellátott mozgólépcsők a síelők számára, és a világ akváriumaiban víz alatt, átlátszó alagutakban mozgó lépcsők.
