Cikkek
A nő, aki 10 kilométer zuhanást élt túl ejtőernyő nélkül – és másnap teát kért a kórházban
Milyen érzés lehet kizuhanni egy felrobbanó repülőgépből a felhők felett, majd több mint tíz kilométert zuhanni a fagyos semmibe? A legtöbben ebbe még belegondolni is rettegnek, hiszen a zuhanás önmagában a legősibb, legmélyebb félelmeink egyike.
Vesna Vulović, egy 22 éves jugoszláv légiutas-kísérő azonban nemcsak átélte mindezt, de csodával határos módon túl is élte, beállítva ezzel egy olyan Guinness-rekordot, amit a mai napig senki sem tudott megdönteni: ő zuhant le a legmagasabbról ejtőernyő nélkül úgy, hogy életben maradt.
A végzetes adminisztrációs hiba
A hihetetlen és egyben rémisztő történet 1972. január 26-án kezdődött. Vesna tulajdonosként egy pici adminisztrációs hiba miatt került a JAT légitársaság 367-es járatának fedélzetére – egy másik, szintén Vesna nevű kolléganője helyett kellett beugrana a kötelező szolgálatba.
A repülőgép Stockholmból tartott Belgrádba, de a csehszlovákiai Srbská Kamenice felett, szédületes, 10 160 méteres magasságban egy horvát ultranacionalista terrorcsoport által a csomagtérben elrejtett pokolgép felrobbant. A gép a levegőben azonnal kettétört, az utasok és a személyzet pedig a biztos halál felé zuhantak.
Zuhanás a roncsok között
Vesna a robbanás pontos pillanatában a gép hátsó részében tartózkodott. A brutális nyomásváltozás és a lökéshullám egy ételhordó kocsihoz szorította, ami furcsa módon megmentette attól, hogy azonnal kirepüljön a mélybe.
A gép farokrésze, benne a fogságba esett fiatal nővel, több mint tíz kilométert zuhant, és felfoghatatlan sebességgel csapódott be egy vastag hóval borított, sűrű fenyőerdőbe egy meredek hegyoldalon. A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy a sűrű fák ágai és a vastag hóréteg óriási párnaként működött, fokozatosan tompítva a becsapódás egyébként százszázalékosan halálos erejét.
A csodás ébredés és a tea
Egy helyi erdész, Bruno Honke, aki korábban a második világháborúban harctéri orvosként szolgált, hallotta meg a roncsok alól kiszűrődő alig hallható nyöszörgést. Vesna koponyája betört, mindkét lába, három csigolyája és a medencéje eltört, ráadásul mély kómába esett, de a szíve még vert.
A kórházban az orvosok az első napokban nem sok esélyt adtak a túlélésére. Ehhez képest Vesna három nap múlva magához tért, kinyitotta a szemét, és az első dolga az volt, hogy elkérte a cigarettáját és egy csésze forró teát.
Makacs élni akarás
A felépülése hosszú és fájdalmas út volt: hónapokig tartó rehabilitáció várt rá, és a gerincsérülései miatt egy ideig deréktól lefelé teljesen lebénult. Egy bonyolult műtétsorozat után azonban csodával határos módon újra megtanult járni.
A legmegdőbbentőbb talán az volt, hogy Vesna semmire sem emlékezett a robbanásból és a zuhanásból – az utolsó emléke az volt, hogy a leszállás előtt köszöntötte az utasokat. Mivel nem maradt benne pszichés trauma vagy félelem, a felépülése után azonnal kérte a légitársaságot, hogy engedjék vissza dolgozni a levegőbe! A vezetőség végül úgy döntött, ez talán túl erős PR lenne, így inkább biztonságos irodai munkát kapott. Vesna Vulović ezzel örökre bevonult a történelembe, mint a makacs emberi akarat és a túlélés legfényesebb szimbóluma.
