Cikkek
7 sokkoló igazság az ókori Rómáról, amit a történelemkönyvekből inkább kifelejtettek
A filmekben az ókori Róma monumentális mrványpaloták, hófehér togába öltözött bölcsek és fényűző lakomák világa. A valóságban azonban – ha nem a császári családba születtél – a római mindennapok sokkal inkább szóltak az orrfacsaró bűzről, a fertőzésekről és az elképesztő higiéniai viszonyokról.
Íme 7 olyan gyomorforgató tény a Római Birodalomról, amit az iskolai órákon nem nagyon említenek!
1. Egyetlen közös szivaccsal törölték magukat a nyilvános mosdókban
A római nyilvános WC-kben (forica) nem voltak elválasztófalak, az emberek egymás mellett ülve végezték a dolgukat és beszélgettek. A legnagyobb gyomorforgatás mégsem ez volt, hanem a wc-papír ókori megfelelője: egy fapálcára erősített tengeri szivacs (tersorium).
A gond csak az volt, hogy ez a szivacs nem volt egyéni – a látogatók ugyanazt az egyetlen szivacsot használták egymás után, amit használat előtt és után egy sós vagy ecetes vízzel teli közös edényben öblítettek át.
2. Vizelettel mosták a ruhákat és fehérítették a fogaikat
A rómaiak gyorsan rájöttek, hogy az emberi vizeletben található ammónia kiváló zsíroldó és tisztítószer. Ezért a városokban gyűjtőedényeket helyeztek ki az utcákra, az összegyűjtött vizeletet pedig a kelmefestők és mosodák (fullones) használták fel.
A ruhákat hatalmas kádakban, emberi vizeletben taposták tiszta-fehérre. Sőt: a felsőosztálybeli nők és férfiak gyakran vizelettel öblögettek, hogy fehérebbé tegyék a fogaikat.
3. Rohadt hal belsőségéből készült szószt öntöttek mindenre
A római konyha legnépszerűbb ízesítője nem a bors vagy a só volt, hanem a Garum. Ezt úgy készítették, hogy a halak belsőségeit és apró halakat sós vízben hetekre vagy hónapokra a tűző napon hagyták rohadni és erjedni.
A keletkező sűrű, csípős, orrfacsaró szagú folyadékot átszűrték, és szinte minden ételre – a húsoktól kezdve a gyümölcsökig és az édességekig – rácsöpögtették.
4. A gladiátorok izzadságát és vérét csodaszerként árulták
Míg ma a celebek parfümjeit vásároljuk, Rómában a gladiátorok teste volt a fő attrakció. A küzdelmek után az arénákból összegyűjtötték a gladiátorok bőrére tapadt olajos izzadságot és elhalt hámsejteket, amelyeket kis üvegcsékbe töltve adtak el a nőknek arcszépítő krémként.
A halott gladiátorok vérét pedig a melegében itták meg, mert úgy hitték, gyógyítja a epilepsziát és erőt ad.
5. Az emeletes bérházak lakói a fejére öntötték a szennyvizet
A szegényebb rómaiak többszintes, könnyen gyulladó fagerendás bérházakban (insulae) éltek. Mivel ezekben nem volt vízvezeték vagy csatornázás, a felső emeleteken élők nem sétáltak le az utcai mosdóba: az éjjeli edények tartalmát egyszerűen kiöntötték az ablakon az utcára.
Olyan gyakoriak voltak a gyanútlan gyalogosokat ért „balesetek”, hogy külön törvényt kellett hozni a sérülések kártérítésére.
6. Agymosásként használták az ólmot – szó szerint
A római vízvezeték-rendszerek (aqueductusok) csöveit nagyrészt ólomból öntötték. Ráadásul a savanykás borokat gyakran ólomüstökben forralták fel, hogy édesebb ízt kapjanak.
A folyamatos ólommérgezés krónikus fejfájást, vesekárosodást, meddőséget és mentális zavarokat, agressziót okozott a lakosság és az uralkodók körében is – sok történész szerint ez is hozzájárult a birodalom bukásához.
7. Halálos gombás fertőzések a lepedők között
A szegények matracai szalmával vagy száraz levelekkel voltak kitömve, amiket ritkán cseréltek. Ezek a matracok átitódtak izzadsággal és nedvességgel, így a rovarok (bolhák, ágypoloskák) és a mérgező penészgombák kánaánjává váltak. Az emberek folyamatos bőrfertőzésekkel és krónikus légzési betegségekkel küzdöttek az otthonukban.
