Cikkek
A tudósok rémálma: a kísérlet, aminek a csúcspontjáról egy évszázada mindenki lemarad
Gondoltad volna, hogy létezik a világon egy olyan laboratóriumi kísérlet, amely lassan már száz éve zajlik, kutatók és professzorok generációi nőttek fel mellette, de a legizgalmasabb pillanatáról eddig szó szerint minden egyes tudós lemaradt? Képzelj el egy tudományos tesztet, ami annyira lassú, hogy egyetlen eseményre évtizedeket kell várni, és amikor végre megtörténik, valaki garantáltan épp a büfében áll sorban.
A professzor, aki be akarta bizonyítani a hihetetlent
A történet 1927-ben kezdődött az ausztráliai Queenslandi Egyetemen. Thomas Parnell fizikus professzor elhatározta, hogy elindítja a világ leghosszabb ideje tartó és talán legidegtépőbb kísérletét. Parnell egy látszólag őrült elméletet akart bebizonyítani a diákjainak: meg akarta mutatni, hogy a szurok – amit szobahőmérsékleten olyan kőkeménynek érzünk, hogy akár egy kalapáccsal is szilánkosra lehet törni – valójában egy rendkívül sűrű folyadék.
A professzor fogott egy adag szurkot, felforralta, majd óvatosan beletöltötte egy üvegtölcsérbe. Hogy az anyag teljesen megnyugodjon és felvegye a formát, kerek három évig hagyta hűlni. Végül 1930-ban egy határozott mozdulattal levágta a tölcsér alját, hogy a gravitáció tehesse a dolgát. És a szurok – a professzor elméletét igazolva – csepegni kezdett. Csakhogy felfoghatatlanul lassan.
Az évtizedes várakozás és a legendás balszerencse
Az anyag ugyanis nagyjából százmilliárdszor sűrűbb a víznél. Ennek eredményeképpen átlagosan tízévente hullik le egyetlen, kövér csepp a tölcsérből a lenti főzőpohárba. És itt jön a történet legkomikusabb, leginkább Murphy törvényébe illő csavarja: a cseppenés pillanata annyira kiszámíthatatlan, hogy a kísérlet kezdete óta eddig emberi szem még sosem látta a folyamatot a maga valójában.
A kísérletet évtizedekig felügyelő John Mainstone professzor élete során három cseppenésről is lemaradt. Az egyik alkalommal a hétvégén esett le a szurok, a másiknál a professzor épp egy rövid kávészünetre ugrott ki a folyosóra, a harmadiknál pedig szó szerint csak egyetlen pillanatra fordított hátat a vitrinnek.
Amikor a modern technika is csődöt mond
Azt gondolnánk, hogy a 21. században, a folyamatos megfigyelés korában ez a probléma már könnyedén áthidalható. A kutatók is így hitték, ezért modern webkamerákat szereltek a tölcsér köré, hogy a kilencedik csepp 2014-es landolását már élőben közvetíthessék az egész világnak.
És mi történt? Pont abban a pillanatban, amikor az évtizedek óta nyúló, elvékonyodott szurokszál végre elszakadt, és a csepp lehullott, a szerver váratlanul meghibásodott, a kamerák pedig egyszerűen lekapcsoltak. A megdöbbent szakemberek utólag csak a már békésen fekvő, leszakadt csepp látványára tértek vissza a képernyők elé.
A világ leghíresebb és egyben legidegesítőbb kísérlete természetesen ma is zavartalanul zajlik a Queenslandi Egyetem falai között. A tizedik csepp landolása valamikor az elkövetkező néhány évben várható, és a világ fizikusai már most tűkön ülnek. Egy folyamatosan üzemelő, dedikált élő közvetítésen ezrek figyelik a tölcsért nap mint nap, abban a reményben, hogy talán most, lassan száz év után végre megtörik az átok, és valaki tényleg élőben rögzíti a gravitáció zseniális, évszázados győzelmét.
