Cikkek
Logistics: a valaha készült leghosszabb film 51 420 percig tart, és 5 hétig tart megnézni
A modern filmművészet határait kitágító alkotásokról beszélve ritkán találkozunk olyannal, amely nem csupán a történetmesélésben, hanem az idő dimenziójában is kihívást intéz a nézőhöz. A „Logistics” című svéd kísérleti film pontosan erről szól: egy olyan alkotásról, amely minden konvenciót megdönt, hiszen 51 420 perces futamideje miatt valóságos maratonnak számít – vagyis nagyjából 857 órával, azaz 35 nappal és 17 órával, ami öt hét folyamatos filmnézést jelent.
Egy merész koncepció
2008-ban két alkotó, Erika Magnusson és Daniel Andersson ötletével indult útjára a „Logistics” megalkotása, melynek célja a modern elektronikai eszközök eredetének feltérképezése volt. A film a pedométer gyártási ciklusát mutatja be fordított időrendi sorrendben, így a néző szinte a termelés minden apró részletével találkozhat – a stoikus Stockholm-i üzlettől egészen a kínai gyárakig. A forgatás során valós időben követték nyomon az eseményeket, többek között olyan helyszíneken, mint Insjön, Göteborg, Bremerhaven, Rotterdam vagy Malaga. Ez az eredeti ötlet nem csupán a filmes narratíva struktúráját kérdőjelezi meg, hanem egyben új perspektívát nyit meg az ipari folyamatok, a globalizáció és az idő természetéről is.
A film, amely átírja a szabályokat
A „Logistics” nem csupán egy film – ez egy életre szóló élmény, mely a hagyományos filmművészet peremére helyezi a mesélési formákat. Az alkotók a valós időben rögzített felvételekkel azt kívánták kifejezni, mennyire összetett és meghatározó szerepe van a termelési láncnak, illetve az ipari logisztikának a modern világban. Míg a többi film percekben vagy órákban elmeséli történetét, ez az alkotás egész élettartamnak tűnik – egyszerre művészi kísérlet és társadalmi kommentár arról, hogyan értékeljük az időt és a folyamatos áramlást a mindennapjainkban.
A nézők véleménye & humoros megjegyzések
Egy olyan film, amely öt héten keresztül tart, garanciát ad a mély elmélyülésre – vagy épp arra, hogy az ember teljesen elveszti az időérzékét. Az internet egyes véleményében megjelennek olyan humoros megjegyzések, mint hogy egy bátor néző annyira belemerült ebbe a monumentális alkotásba, hogy majdnem egész hónapig a mozik sötétjében maradt, vagy akár a munkahelyén kiesett a figyelme – esetleg vélemények, melyek szerint a film jegyára az egekben lebeg, és csak a prémium bejátszás mellett kapható ingyen pattogatott kukoricával. Ezek a visszajelzések tökéletesen tükrözik azt a kettősséget, amely a „Logistics” művészetében jelen van: egyszerre extrém és ironikus, elgondolkodtató és szórakoztató.
A filmmaraton, ami kihívás és élmény egyben
Nem mindennapi dolog, hogy valaki egy film végignézésére akár az éves szabadságát is le kell, hogy foglalja. A „Logistics” egy igazi kihívás minden mozirajongó számára, aki vállalja, hogy átéli a nem mindennapi filmes élményt. A hagyományos filmnézés élménye mellett itt a rugalmasság, a türelem és az állóképesség is próbára van téve. Akik izgalmas kísérleti projektekben hisznek, azok számára ez a film egyfajta rituálévá válhat, egy olyan időutazásként, ahol az ember nem csupán a történetet élheti meg, hanem saját határait is feszegetheti. Ez a monumentális filmes kaland nem csak az idő múlását teszi látványosabbá, hanem mintegy felhívja a figyelmet arra is, hogy az alkotás nem mindig a gyors szórakoztatásról szól, hanem sokszor mélyebb, filozofikusabb kérdésekre ad választ.
Az inspiráció forrása a jövő filmművészetének
A „Logistics” nem csupán a leghosszabb film címszavának örvend, hanem inspirációként is szolgál a modern filmes alkotók számára. Míg az olyan nagy költségvetésű produkciók, mint például az „Oppenheimer” háromórás hosszúságával egyszerre lenyűgözőek és meredek kihívást jelentenek, addig a „Logistics” teljesen új dimenziókat nyit a narratív átgondolás és a technikai megvalósítás terén. Ez az egyedi látásmód új művészi irányokat sugallhat, amelyekben a hosszúság már nem akadály, hanem egy lehetőség az elmélyülésre, az alkotókészlet kibővítésére és az új formátumok felfedezésére.
A „Logistics” segítségével nem csupán a filmes idővonalakat és a hagyományos narratív struktúrákat érthetjük meg új fényben, hanem arra is rávilágít, hogy mennyire relatív az időérzékelésünk. Amikor egy ilyen monumentális alkotással találkozunk, elgondolkodhatunk azon, hogy milyen módon strukturáljuk a saját életünket, és hogy a művészet miképpen képes kitágítani látókörünket – akár szó szerint is. A film arra is emlékeztethet bennünket, hogy a modern technológia és a globalizáció egyre összetettebbé teszi mindennapjainkat, miközben a kreativitás határait is újraformálja.
Ha bátor vagy arra, hogy szembenézz egy ilyen kihívással, a „Logistics” egy olyan élményt kínál, amelyet nem lehet egyszerűen elfelejteni. Legyen szó akár elmélyedésről, akár inkább egy önmagadba rejtett erőforrás felfedezéséről, ez a film biztosan maradandó benyomást kelt. A sztorijának és megvalósításának köszönhetően nem csupán a filmművészet, hanem az élet maga is kap egy új értelmet, egy új megvilágítást.
